Nemrég írtunk Wang mester új, mini büféjéről, az Oktogonnál megnyílt Biang bisztróról, ami alig nagyobb egy gyufásskatulyánál, így folyamatos előtte a sorban állás. Úgy tűnik azonban, a kis büfé csak a beetetés volt, hamar kielégítették a rajongói igényeket, hiszen alig egy hónappal az első után máris itt a második bisztró, ráadásul ez nem hogy nem kicsi, de egyenesen egy hatalmas, kétszintes étterem a Vámház körúton. A nagyobb étterem nyitása együtt jár azzal, hogy a kőbányai étterem, úgy tűnik végleg bezár, mert a kettő együtt már sok lenne a mesternek.
A konyha az új helyen nem sokkal nagyobb, mint a másik Biang-ban, de az étlapon némileg több étel szerepel. Bár salátából lényegesen kevesebb, mert az állítólag a másik helyen nem megy túl jól, úgy látszik mindenkit rá van izgulva a húsra. Miután nemrég próbáltam ki a Biangot, az ételek magas színvonala nem volt akkora meglepetés, így másodszorra inkább a dizájn vett le teljesen a lábamról. Még akkor is, ha az étterem második szintje tulajdonképpen egy ablaktalan hodály, de olyan zseniálisan néz ki az egész, mint egy zsák pénzből összerakott Alibaba reklám. Wang mester azt állította, hogy a dizájn az ő ötlete, és egy kínai barátja segített a tervezésben és a kivitelezésben.
Az étterembe belépve valószínűleg a lámpák, a sok betonfelület, és a stratégiai pontokon elhelyezett filmplakátok tűnnek majd fel mindenkinek.A lépcsőfordulóban elhelyezett hatalmas festmény hamarosan az egész város kedvence lehet. Külön jó pont, hogy meghagyták a régi, metlaki padlót, mondjuk a radiátor nélkül még jobban mutatna az egész, de így sem rossz.
A felső részt a színes eklektika uralja, egy kissé értelmetlen, ám kétségkívül mutatós, térelválasztó könyvespolc még csak a kezdet, az igazi bombát a székek jelentik. Nem tudom eldönteni, melyik szék néz ki a legjobban: a megőszült, csábos őzgida, a kendős apácamacska, vagy a napszemüveges, kövér kandúr?
Na de nézzük meg közelebbről az ételeket is, amiket kóstoltam:
- Száznapos tojás tofuval, egy régi, klasszikus kedvenc, ami végre itt is kapható, mondjuk nem mindenki rajongója, de aki igen, örülni fog. (1080 Ft)
- A kacsahúsos Biang szendvicsre azonnal rávetettem magam, de nem tartogatott sok izgalmat, sem az íze, sem a tartalma, kissé karakteresebb ízvilágra vártam (980 Ft).
- Az édes-savanyú sertésoldalas ízre hozta a kötelezőt, de sajnos a hús száraz volt, többszöri kóstolásra is. (1280 Ft)
- Főtt húsos derelye sertés- és rákhússal: ilyet mindenképpen rendeljenek, ha jót akarnak! Nálam ez volt az este befutója, adagra is mutatós, árban pedig kedvező, 880 Ft.
- Szintén dobogós lett a sült hun-tun, ami hasonló az előzőhöz csak ezt nem főzik, hanem olajban sütik, és szósz is jár hozzá.
- Fehér fafülgomba saláta: ez lett az abszolút kedvencem, pedig először ki sem akartam rendelni, de annyira szerettem volna egy salátát kóstolni, hogy csak kikértem. (980 Ft)
- Főételnek már csak egy pekingi sült kacsa fért belém, rizzsel és édes szójaszósszal (2380 Ft).
- Némi szünet után egy kókuszos zselével zártam az estét, és érdekes módon amilyen furcsán hangozott, olyan finom volt. A sült szezámmaggal töltött golyókat már kóstoltam a másik étteremben, az is zseniális.
Cikk és képek forrása: https://index.hu/kultur/eletmod/2018/06/17/kinai_etterem_meg_nem_nezett_ki_ilyen_jol/